Politikailag kevéssé korrekt, de azért jó – a Rolls-Royce hóban

Hóban autózni 600 lóerővel, vagy egy másik dimenziót említve, csaknem 100 millió forinttal? Nagyon bizarr, de azért érdekes tapasztalat. Olyan, amit ki kellett próbálni, pedig bevallom, olyan nagyon egyetlen porcikám sem kívánta. Mégis habozás nélkül igent mondtam, amikor Frank Tiemann, a Rolls-Royce kelet-európai kommunikációs vezetője a Magas-Tátrába invitált a Rollsok (a kupé Wraith, a kabrió Dawn és az akár nyújtott tengelytávú limuzin Ghost) téli menetpróbájára. Ezek egyike sem új modell, nem is a modellek voltak a fókuszban, hanem annak üzenete, hogy

egy Rolls egész éves autó, még akár az esetben is, ha épp vászontetős.

[BANNER type="1"]

Hogy mindezt miért a Tátrában, intenzíven sózott utakon kívánták megmutatni? Hogy személyesen lássuk, akár ott is lehet ám Rolls-szal autózni, ahova jó eséllyel saját magunk is mennénk egy kiruccanásra. De van itt egyéb üzenet is: tavaly óta a világon mindössze 35, Európában 17 kereskedést számláló Rolls-Royce hálózatban a München és a Kiev közötti űrt a Rolls-Royce Prague, azaz a prágai Rolls-díler tölti be. Csehország legnagyobb, négy telephelyet számláló BMW-kereskedése pályázta és nyerte meg a Rolls értékesítési jogát, amit 2015 őszén kapott meg. Tavaly már teljes gőzzel üzemeltek. Nem csak a cseh, hanem a teljes régiós piac fontos számukra. Már csak azért is, mert egyelőre csakis saját országukon kívül adtak el autókat. Érdeklődők persze vannak, a mostani esemény is csak részint az újságíróknak szólt, legalább annyira a potenciális vevőknek is, akiket viszont külön napon fogadtak. Karel Kadlec, a BMW-k mellett már Rolls-Royce-okat is értékesítő CarTec tulajdonosa és ügyvezetője kérdésünkre elárulta, hogy már tavaly is kétszámjegyű Rolls-eladást könyvelhettek el. A részletekről kérdezve aztán kiderült, ez 10 példányt jelent, a nem mellesleg értékesített 1500 BMW mellett.

Biztos, ami biztos alapon aláíratták velünk, hogy a baleset esetén 10 százalékos önrésszel tartozunk az autókért, aztán jöhetett a közúti és havas erdei utakon vezetés - hátsókerékhajtással. Utóbbi kapcsán persze elmondták, hogy nem kell aggódnunk, a mintegy 2,5 tonnás Rollsok olyan erővel nyomják lefelé hátsó kerekeiket, hogy ott jobb a tapadás, mint a legtöbb összkerekes autónál. Ez elsőre mentegetőzésnek tűnt, de azért tény, hogy tapadási problémáink (persze minőségi téli abroncsokkal) nemigen voltak. Igaz, nem is nagyon használtuk ki a mintegy 600 lovas V12-esek erejét. Erről a műszerfalon lévő - a fordulatszemmérőt helyettesítő - „Power Reserve %” mutató adott visszajelzést a kivétel nélkül 2000 kilométer alatti futású, kvázi vadonatúj autókban.


Az elsőként próbált Wraith kapcsán Andy, az egyik instruktor elárulta, hogy ez már a 2017-es modell, egy kicsikét tovább finomított váltó- és motorvezérléssel, fejlesztett futóműhangolással, ami jobb vezethetőséget ad. Igaz, ezt a szerelt 19 colos kerekekkel nem lehet eléggé kihasználni, jobbak lennének a 20 colosak - jegyezte meg. Mindez sokat elmond a Rolls világáról, amibe nagyjából 100 millió forint környékén lehet belépni, ha valaki egy új példányt szeretne. Persze sok függ attól, hogy mennyi extrát, milyen konfigurációt kérünk, meg persze attól is, hogy mekkora áfa rakódik a vételárra. Karel Kadlec, a cégvezető például felhozta, hogy az adóhatóságnál jellemzően eléggé nehezen alátámasztható, hogy valakinek miért van szüksége Rolls-Royce cégautóra, ugyanakkor miért ne lehetne rá igénye egy cégvezetőnek, aki sokat autózik.
Tényleg más világ!
Az a röpke menetpróba alatt is átjött, hogy a Rolls-Royce világa még az anyacégnek és szintén prémiummárkának számító BMW-től is hasonló távolság, mint a BMW egy tucatautótól. Oké, hogy a sofőrsegédek kínálata, akár a távolságtartós tempomat, akár a gyalogosfelismerős éjjellátó asszisztens nemigen különbözik a bajoroknál megszokottaktól, de a Rollsok méretükkel, már csupán - szervórásegítéssel mozgó - ajtajaik nyitásával és zárásával is egyértelműen más hangulatot adnak. A 6,6 literes V12-es motor hangja még padlógázas gyorsításkor is távoli moraj, jellemzően azonban egyáltalán nem hallható. Autópályán (130 km/óra felett) persze ezekben az autókban is hallani a tükrök szélzaját, legalábbis akkor, ha elöl, azaz mellettük ülünk. Egy hosszított tengelytávú (extended wheelbase) Ghost esetén hátul csücsülve azonban semmi sem tudja háborítani a puha bőrgarnitúrában helyet foglaló utasokat.
Naná, hogy ami itt bőrnek látszik, az valóban bőr, ami fémnek, az fém, ami fának, az fa, nem is akármilyen. Szépen lakkozott, akár intarziás, a motorháztetőn is ágaskodó Emily-t megjelenítve. Elektromos a kormánykerék és az akár változtatható laphosszúságú, masszázsfunkciós bőrülések mozgatása. Oké, de ez azért ma már szinte tucatautókban is megszokott - jegyezhetjük meg. Tudják ezt a Rollsosok is, ezért aztán kivittek minket a nem túl nagy forgalmú (hetente állítólag mindössze 5 gépet fogadó) poprádi reptérre, ami ma sem feltétlenül igényesebb, mint 15 éve a helyi strand volt, de legalább van egy hibátlan futópályája és egy korrekt business várója.
A reptéren kis szlalomfeladat az akár 5,5 méteres autókkal, vészfékezés, ahol megtapasztalhattuk, hogy a légrugós, vészfékezéskor a bólintó orrot azonnal felnyomó felfüggesztés milyen mértékben képes lerövidíteni a fékutat - azzal, hogy hátul is megfelelően tapadnak a kerekek. Érzésre a 2,5 tonnás Rolls mindennél jobban áll meg. A nap csúcspontjaként a 250 km/órás tempóra korlátozott csúcssebességű autókkal végsebesség-teszt, azt demonstrálva, hogy milyen iszonyatosan stabil egy Rolls óra szerinti 260 km/óránál. Igen az, ahogyan a köztes kikerülési manővernél is - ott épp 100 km/órás tempóval.
Bónusztrack, hogy nincs track
A reptéri autózást követően még egy meglepetést tartogattak a szervezők, olyat, ami még az addig is bizarr, bő félmilliárd forintnyi konvoj vonulási képére, pontosabban annak bizarrságára is rátett. Jégre vittek minket egy Rolls-szal, ráadásul a hosszított Ghosttal. Először kicsikét az összes elektronika felügyeletével, majd kikapcsolt menetstabilizáló (tracktion contol) elektronikával próbálhattuk a hatalmas limuzint. De nem ám egy befagyott tó jegén, olyan helyen, ahol tényleg van tér, hanem az egyik hátsó hangár mögötti placcon, az egyik oldalt fémkorláttal övezett területen. Szépen lehetett driftelni, kockáztatni - csak az önrésszel számolva - több éves fizetésünket, és közben alaposan mosolyogni a politikailag semmiképp sem korrekt helyzetképen.