Félhivatalos formában tér vissza a Williams modell a Renault kínálatába. A típus gyökerei mélyre nyúlnak, a Formula 1-es, hajdani Williams Grand Prix Engineering 1989-ben váltott Renault motorokra. A csapat egyik aranykorát élte, 1997-ig számos első helyet szereztek meg a francia technikának köszönhetően, majd látványos visszaesés következett, miután a Renault kiszállt a száguldó cirkuszból. A jól csengő név a közúton is felbukkant, a kétliteres ős-Clióra rábiggyesztették a Williams plakettet, noha magának a csapatnak nem volt köze az autóhoz. Az izmos Renault-ot a homologizáció szülte, az érdeklődés pedig akkorára nőtt, hogy a 2500 darabos minimum elvárás helyett 3800 ilyen Clio készült.
Az apró visszatérésre több mint 30 évet kellett várni, ami egy holland kereskedő fejéből pattant ki. Úgy gonoldta, hogy ma is lenne kereslet egy Williams modellre, így minimális mennyiségben piacra dobott egy amolyan emlékező szériát. 1993 óta sokat változott a világ, már nem létezik pillekönnyű, közel 150 lóerős, 200 feletti végsebességre képes szívómotoros kisautót, így maradt az elektromos vonal.
Vélhetően a Williams név már nem elérhető a Renault számára, így lett Monte Carlo Edition az ötösből. A változások csak esztétikai jellegűek, a tetőt feketére, a karosszériát sötétkékre, a kerekeket pedig aranyra fújták, hogy hasonlítson a több mint 30 éves Clióra. A beltérben aranyszínű logó és plakett, illetve sárga hangulatvilágítás tanúskodik az autó különlegességéről, műszaki téren nincs változás. A Williams ihletésű ötösből mindössze 25 darab készül, és kizárólag Hollandiában lesz elérhető.
