Teszten a franciAlfa? Mutatjuk, milyen a Junior!

  A Junior már a megjelenésével is jelzi az eltávolodást a korábbi Alfa Romeo gyökerektől: radikálisan különböző formákkal újít. Mindez érthető is, hiszen a műszaki alapok is teljesen újak. A franciák moduláris platformjának legkisebb változatára épül, ezzel a Peugeot 208 és 2008, illetve a DS3, a Fiat 600, valamint a Jeep Avenger testvére, hogy csak néhányat említsek. Az említett modellek összeállításakor ráadásul látványosan közös alkatrészes vödörből is dolgoztak a mérnökök, így rengeteg részleten osztoznak ezek a típusok.   Méretek terén ne tévesszen meg senkit a crossoveres küllem, a Junior jóval kisebb a Peugeot 2008-nál, sokkal inkább egy minimálisan megemelt 208 hatását kelti. Az összkép viszont nem szenvedett csorbát, sikerült arányosan összekicsinyíteni a SUV jellegzetességeket. Éppen ezért viszonyítási alap nélkül még akár egy nagyobb autónak is tűnhet a legkisebb Alfa Romeo, de valódi terepképességeket nem kell tőle várni.   Amíg kívül radikális változásokra törekedtek a rajzolók, addig az utastérben egészen más volt a cél. A műszerfalon ugyanis rengeteg kötelező elem érkezett a franciáktól, például az infotainment rendszer és a digitális műszeregység felülete, a kezelőszervek, illetve az irányváltó. Éppen ezért, ahol szabad kezet kaptak, ott a leginkább "Alfás" megoldást választották, legyen szó az anyagválasztásról, az ergonómiáról, vagy épp a formákról. Mindez néhány ellentmondásos részletet is eredményez, mint például a műszeregység feletti, két, kör alakú órához tervezett domborulat és a szögletes képernyő összeházasítása, vagy mondjuk a messze túl sportos ülések. Félreértés ne essék, meglehetősen jól mutatnak a kagylóülések a Junior utasterében, illetve rövid távon megfelelő kényelemmel is szolgálnak, ám hosszabb utazásoknál már megmutatkoznak az egyértelmű ergonómiai hátrányai. Nem véletlenül terjedt például el az állítható fejtámla és az állítható deréktámasz sem az autóiparban, itt mindkettő hiányzik, illetve a háttámlán tátongó méretes lyukak sem segítenek a helyzeten, főleg, hogy a Juniorban teljesen funkció nélküliek. Mindez egy sportosabb típusnál érthető kompromisszum lenne, ám kizárólag azért egy rosszabb megoldást használni, hogy egy egyébként hétköznapi jármű sportosabbnak tűnjön? Szerintem ez egy nettó negatívum, ám biztosan lesz olyan vásárló, akinek pont a pszeudo-kagylóülések lehetősége adja majd el a típust. A méretes első ülések ráadásul a hátsó sornak is problémát jelentenek. Még kisebb a lábtér, még szűkösebb a térérzet, mindezt egy egyébként sem nagy autóban, ahol még a fekete tetőkárpit is szűkíti a teret. Ráadásul az extrákat sem mérték túl bőkezűen a második üléssorhoz: nem futotta sem könyöklőre, sem pedig szellőzőkre hátul, ez egyébként a méretosztály sajátossága is. A csomagtartó egyébként egészen kreatívnak mondható a háromállású padlóval, az arányai és a mérete is szinte azonos a Fiat 600 és a Jeep Avenger puttonyával, ezáltal valamelyest nagyobb a befogadóképessége a 208-nál, de jóval kisebbnek érződik a 2008 rakterénél.   A legfontosabb okot azonban a motortérben kell keresni, amiért a megrögzött Alfa rajongók lenézhetik a Juniort. Itt ugyanis a franciák rettegett 1,2 literes, háromhengeres benzinese kapott helyet 136 lóerővel, amelyet a hibrid rásegítés 145 lóerőre növel. Teljesítmény terén bőségesen elég egy ekkora autóba ez a hajtáslánc, ám a motor és a váltó hangolása messze áll a sportostól. Mindez a lehetőségekhez mérten feszesre, élvezetesre hangolt futóművel és kormánnyal ismét disszonanciát kelt. Addig működik a dolog, amíg óvatosan vezeted a Juniort, mert akkor képes elhitetni veled, hogy egy sportos autót használsz visszafogottan. Ám amikor valóban odalépnél, akkor kiderül a turpisság. Persze, a 9 másodperc alatti nullaszáz és a 200 km/órás végsebesség nem rossz, de mindezt semlegesen, érzelmek nélkül tudja, ami nem az olaszok védjegye. Mindezt 12,28 milliós indulóárért tudja a Junior, ami pusztán a technika oldaláról nézve a 600-as Fiat 10,3 millióról induló erősebb változata egy sportos gúnyában. A tesztautó azonban minden lehetséges extrát is megkapott: 650 ezerért napfénytetőt, 700 ezerért fekete tetővel párosított "Gloria piros" fényezést, 750 ezerért tech-csomagot, illetve 1,4 millióért a kagylóüléseket és a bőr-alcantara kormányt tartalmazó sportcsomagot is bejelölték a megrendeléskor. A végösszeg így nem kevesebb, mint 15,78 millió forint a képeken látható tesztautó pontos másáért, ami egy vérbeli Alfa Romeo esetében egyáltalán nem fájdalmas összeg. A Juniort azonban nagyon nehéz vérbeli Alfának nevezni. Hiába próbálták ugyanis rejtegetni a mérnökök, a francia technikát csak részben sikerült olasz köntösbe öltöztetni. Ha valakinek kizárólag a sportos kisugárzás és az olasz stílus számít, akkor tökéletesen meg fog felelni a Junior is, ám amennyiben vezettél már akár csak egy GT-t vagy Brerát, de urambocsá', akár csak egy Fiat Bravo alapú 147-est, akkor érezni fogod a különbséget. Az olaszos tűz és érzelemdús vezetési élmény számomra alapvetés volt egy Alfa Romeo esetében, egészen eddig az autóig. Ettől persze semmivel sem lesz rosszabb jármű a többi, teljesen korrekt Peugeot 208 variánsnál, így panasznak nincs helye, ám mivel magam is nagyra tartom az Alfa Romeo márkát és hagyatékát, így nyugodtan kijelenthetem: az igazi rajongók meggyőzéséhez nem lesz elég, amit a Junior jelenleg nyújtani tud.