Japán családi autó, Volkswagen dízellel, fillérekért? Kipróbáltuk!

  Érdekes csemegét hoztam ma mindazoknak, akik szeretik a hétköznapi, mégis ritkának mondható autókat. A fotókon látható Mitsubishi Grandis ugyanis egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik. A 2003 és 2011 között gyártott egyterű elsőre aligha tűnik érdekesnek, ám a valóságban igazi csemege: amellett, hogy meglepően kevés járja az ország útjait, még a motorterében is egy olyan erőforrás lapul, amire nem feltétlenül számítanál egy japán autótól. Ahhoz viszont, hogy megértsük, kinek szabad ilyet venni, és ki kerülje inkább, az alapoknál kell kezdeni.   A méreteit és arányait tekintve tökéletesen hozza, amit egy családi egyterűtől vár az ember. A tengelytávolság látványosan nagy, közel 20 centit kellett nyújtani rajta a platformtárs Outlanderhez képest, ám a konkurensek között közel sem kiemelkedő. Köznapi példával élve még az első generációs Volkswagen Sharan is nagyobb tengelytávval rendelkezik, annak ellenére, hogy teljes hossz tekintetében a Grandis viszi a prímet. Dizájn terén mintha a korabeli, 8. generációs, már frissített Lancer kombi stílusjegyeit nyújtották volna rá a lehető leghétköznapibb egyterűre, nem vittek bele túl sok fantáziát a rajzolók. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy így is tud vonzó lenni a formaterv, de ebben a kategóriában továbbra is a praktikum kapja a főszerepet.   Az utastérben sem kell komoly csodára számítani. Japán autósan egyszerű és könnyen kezelhető minden, itt is előbbre került az ergonómia és a praktikum a prioritási listán, mint a dizájn. Ugyanez elmondható az anyagminőségről is: kemény műanyagok uralják a teret, ám igyekeztek kreatívan bánni velük. Cserébe minden kapcsoló és tekerő tartósnak érződik, illetve az összeszerelési minőségre sem lehet panasz. hozzá kell azonban tenni, hogy a bőrözött kormányt utólag kapta az autó, illetve a gyári rádió helyén is egy gagyi, kínai vacak éktelenkedett, amikor ez a Grandis Magyarországra érkezett. A helykínálat kiemelkedő, bár hozzá kell tenni, hogy ez a Grandis ötszemélyes, ami a legtágasabb elrendezés. Lehetett ugyanis kapni 6, illetve akár 7 ülőhellyel is a Mitsubishi egyterűjét, és még úgy is el lehetett benne férni. 5 üléssel egyenesen feleslegesek a méretek, ám a lehetőség adott a hétülésessé alakításra, legalábbis elméletben, de erre még visszatérünk.     Sokkal fontosabb azonban, hogy az egyterűs extrák maradéktalanul megtalálhatók benne, legyen szó rejtett tárolóhelyekről, felhajtható kisasztalokról a második sorban, vagy akár a kreatív térrendezési megoldásokról. Ilyen például a 60:40 osztásban, síneken mozgó hátsó pad, amelynek az ülőlapjai is felhajthatók szükség esetén. Némi hátsó lábteret feláldozva 1500 literes raktér alakítható ki 5 személy mögött, ami megsüvegelendő, de még 7 ülés mögött is maradna 320 liter.   Az autó orrában található azonban az igazi csavar. Hiába próbálja ugyanis egy egyszerű műanyag burkolattal és a japán perifériákkal DI-D motornak álcázni magát a 2,0 literes dízel, a dekoráció alatt egy az egyben, bármiféle módosítás nélkül köszön vissza a Volkswagen csoport PD TDI erőforrása. A német blokk 136 lóerővel és 310 newtonméterrel tekeri az első kerekeket, és bár akadnak közismert, megelőzhető típushibái, amik miatt rosszabb a hírneve a korábbi, 1,9 literes motorcsalád tagjainál, a korabeli dízelek között még mindig kiemelkedően megbízhatónak számít.   Az üresen 1,7 tonnás karosszériát teljesen korrektül mozgatja a négyhengeres, adagolófúvókás turbódízel, a hosszú tengelytáv és a széles nyomtáv a viszonylag kicsi kerekekkel megfűszerezve nyugodt, kellemes kezelhetőséget eredményez. Nyilván nem versenyautó, de lehet vele dinamikusan közlekedni, ám 5 - vagy akár 7 - személlyel és az akár 2 tonnás vontatmánnyal, 4,3 tonnát cipelve már biztosan a határait feszegetnénk a német motornak. A fotókon szereplő autót 2009-ben gyártották, néhány napja vásárolta egy ismerősöm 1,2 millió forintért. Ezen az áron a Grandis kínálat aljára-közepére lehet belőni: alkalmanként felbukkanhat akár 700 ezer forint környékén is egy igazán lelakott példány, az élhető állapotúak egymillió környékén kezdődnek, míg az abszolút hibátlan, hétüléses, keveset futott Grandisok 2 millió forint környékén mozognak. A jelenlegi használtautó-piacon egy 16 éves, dízel egyterűért ez kimondottan jó ársávnak mondható, ám erre a típusra hatványozottan igaz, hogy nem való mindenkinek. A Grandis ugyanis azért búcsúzott utód nélkül, mert nem volt rá kereslet, főleg nem az újonnan magas áráért cserébe. Így nem meglepő, hogy a gyártás leállása után 14 évvel fehér hollónak számít a piacon: amíg Volkswagen Sharanból 85 példányt hirdetnek jelenleg 2003 és 2011 közötti gyártási évvel az egyik legnagyobb, hazai használtautós weboldalon, de még Chrysler Voyagerből is 30 példány várja új tulajdonosát ebből az idősávból, addig Grandisra keresve csak 13 találatot dob fel ugyanez az oldal.

Általános ajánlásom, hogy minél gyakoribb autót vegyetek, a Grandis pedig tipikus példa rá, hogy miért.

Az idő előrehaladtával ugyanis könnyen az egekbe szökhetnek egy ritkább típus alkatrészárai, ha egyáltalán akad még készlet a cseredarabokból. Még nehezebb a helyzet a bontott alkatrészek piacán, érthető okokból. A Grandis esetében a motorra mindez nem vonatkozik, a Volkswagen dízelt szinte átlépkedni kell a bontókban, annyi van belőle. Sőt, még a 2,4 literes, Mitsubishi benzinesből is találni, mert rengeteg más típusba szerelte a gyártó az Eclipse-től a Lanceren át a Pajeróig. Az utastér- és karosszériaelemeket azonban akár háromszoros áron mérik a gyakori modellekhez képest, néhány egyéb alkatrészt pedig, például a hűtőradiátort, nem is lehet kapni hozzá jelenleg. A készlethiányos alkatrész helyére pedig vagy bontottat veszel, vagy egyedit csináltatsz hozzá, szintén méreg drágán. Itt emlékeztetnék mindenkit egy korábban félbehagyott gondolatmenetre is: elméletben lehetséges a hétülésessé alakítás, ám az öveket, az üléseket, illetve egyéb apróságokat is be kell hozzá szerezni, ideális esetben azonos színben a többi kárpittal. Hogyha mindez nem jelent problémát számodra, akkor is akad még egy komoly hiba a képletben: a Grandis erősen hajlamos a korrózióra. Általában szomorú felismerések következnek, amikor első alkalommal kerül le a küszöbtakaró a vásárlás után, illetve akkor sem szokott őszinte lenni a tulajdonosok mosolya, amikor megtudják, hogy mennyibe kerül kijavítani azt a "néhány hólyagot" a sárvédőíven. Ez a példány is határeset számomra a karosszériáját illetően. Hogyha holnap bele kellene ülnöm, és irány Anglia, akkor félelem nélkül bevállalnám a túrát, mert most még biztonságosnak mondható az állapota. Hogyha viszont a nevemre kellene írni, akkor az első utam a karosszérialakatoshoz vezetne. Ebbe az autóba már több helyen is bele kell vágni a szakszerű javításhoz, ám ami most még menthető kisebb beavatkozásokkal, majd szinten tartható egy teljes körű alváz- és üregvédelemmel összesen néhány százezer forintért, az két-három év múlva már csak méregdrága javítóelemekkel és az alsóbb rétegek teljes rekonstrukciójával lenne helyreállítható, utóbbi akár milliós tétel is lehet. Ennek ellenére nem tartom rossz vételnek ezt a Grandist. Egy átvizsgálás után néhány futóműalkatrész cseréjét javasolta a szerelő, illetve az autó nemrég motorcserén esett át, látszólag egy egészséges, jól karbantartott erőforrás került az eredeti helyére, amit szakszerűen bele is papíroztak. Az ismerősöm, aki ezt az autót megvette, pontosan tudja, hogy mibe vágta a fejszéjét: a baráti körében megbízható karosszérialakatos és jó autószerelő is akad, illetve tényleg hosszú távra tervez az autóval, ezért valóban meg fogja csináltatni. Az sem utolsó szempont, hogy van még autó a háznál, ha esetleg kiáll pár hétre a Grandis egy lakatolás vagy egy alkatrészbeszerzés miatt, többek között a melós Passat is ugyanabban az udvarban áll, amit néhány éve már halálra ítéltek az olvasók a kommentmezőben. Csak erről a Passatnak felejtettek el szólni az elmúlt 4 évben beletekert 200 ezer kilométer során, igaz, egy komplett lakatolást már az is kapott, amióta utoljára láttátok, jelenleg egy sokkal szebb autó, mint a vásárláskor. A tanulság tehát egyszerű: az vásároljon ritka autót, aki felkészült az ezzel járó költségekre és nehézségekre, aki pedig csak egy konzervdobozt szeretne négy kerékkel és sok hellyel, az vegyen valamit, ami szinte kifolyik a bontók ajtaján, és amihez a vidéki autósboltokban is polcról adják oda zárás előtt két perccel az alkatrészeket.